Kéziratok formai követelményei
Kéziratokat csak első megjelentetésre tudunk elfogadni.
Kérjük, a szerkesztési munkák megkönnyítésére, az alábbiak szerint járjanak el.
Terjedelmi előírások:
- Tanulmány: fél ív, azaz 20.000 karakter (szóközökkel együtt)
- Magyar és angol nyelvű absztrakt: legfeljebb 1000-1000 karakter (szóközökkel együtt)
- A szerző rövid életrajza: 300 karakter (szóközökkel együtt)
A kommunikáció oktatása sorozat 16. kötetébe szánt tanulmányok leadási határideje: 2023. június 26-a.
A kötetben megjelenő tanulmányokkal szemben elvárás, hogy építkezzen a Tudatosság kötetekben korábban megjelent, a témához kapcsolódó írásokból, ezzel is elkerülve a szakmai tartalmat ismétlését!
1. A kézirat külső formája.
- Formátum: doc., docx (txt, rtf nem befogadható)
- Betűtípus: Times New Roman, 12-es betűnagyság, normál sorköz.
- Terjedelem: kb. 20.000 karakter (szóközökkel, összesen, irodalommal).
- Automatikus formázásokat ne használjanak (felsorolás, oldalszámozás, térköz stb.).
- Címek, alcímek előtt és után sorköz (enter).
- Bekezdéseknél ne használjon behúzásokat. Bekezdések között sorköz (enter).
Felépítés
A tanulmány szerkezetében, címrendszerében az alábbi struktúrát kövesse.
Szerző
Cím
Bevezetés
1.
1.1.
1.1.1.
2.
2.2.
stb.
Összegzés
Felhasznált irodalom (Amire a szövegben van hivatkozás!)
Melléklet
Minden olyan ábra, táblázat amely terjedelme meghaladja a 10X8 cm-t a meléklet részét képezi; ilyenkor a szövegben megfelelő hivatkozást kell tenni. Pl.: (2. ábra) vagy: (Lásd: 2. sz. melléklet.)
Ábrák, táblázatok
Ábra és táblázat esetén kérjük figyelembe venni:
- Fekete-fehér színben (színes ábrák megjelentetésére nincs lehetőség).
- Ábra, táblázat, kép esetén kérjük minden esetben figyelembe venni a megjelenő kötet méreteit. Szövegtükör: 10 cm (szélesség) x 17 cm (hossz).
- A szövegben minden ábrára, ill. táblázatra hivatkozzunk számmal. Pl.: (1. ábra)
- Az ábra/táblázat/kép aláírása: 10 pontos Times New Roman.
- Pl: 1. ábra: ábra címe
- A táblázatban 9 pontos betűméret; sorköz szimpla.
- Az ábra/táblázat/kép szavak után csak akkor kell pont, ha – 2 sornál nem hosszabb! – aláírás követi (nagy kezdőbetű, pont nélkül).
A tanulmány végén kérjük megadni: név, munkahely, beosztás/foglalkozás, e-mail (ezen adatok a kötetben egységesítés után megjelennek), főbb kutatási terület, legjelentősebb publikációk (max. 2).
Formai megoldásokban (felhasznált irodalom, hivatkozások) alapvetően a Magyar Nyelvőr c. folyóirat előírásait vesszük át.
2. Felhasznált irodalom
A tanulmányokban a hivatkozásrendszer alapvetően az ún. amerikai rendszert követi. A hivatkozásrendszerben (vagyis a tanulmány végén olvasható bibliográfiában) megjelenő tétel felépítése a következő: név, évszám, cím, kiadó, hely. Részletesebben: az első egység első eleme a szerző neve, első helyen a családnév, második helyen a keresztnév (keresztnevek), lehetőleg kiírva és nem rövidítve. Idegen nevek (és természetesen idegen nyelvű teljes címleírások) estében a nem magyar rendet jelölendő, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a két fő névelem közé vessző kerül. A név és az évszám között nincsen írásjel. A (szerk.), (ed.), (Hg.) betoldások szintén pont vagy vessző nélkül kerülnek a név és az évszám közé. Az első egység (szerző/szerkesztő és évszám) után pont van. A cím után szintén pont. Ha a cím több részből áll, az egyes részeket nem zárójel, nem gondolat- vagy egyéb jel választja el, hanem egyszerűen pont. A címet a kiadó megnevezése követi, szintén ponttal a végén. Ezután a megjelenési hely(ek) következ(nek), szintén ponttal lezárva. Végül az esetleges oldalszám, tól–ig esetében nagykötőjel van a két oldalszám között. A teljes címleírásban dőlt betűvel írjuk az önálló kötetcímet, a gyűjteményes kötet címét vagy a folyóirat címét. A tételek sorrendjét az ábécé, egy néven belül a megjelenési sorrend határozza meg. (A több sorból álló tételeket 1 cm-es függő behúzással szerkesztjük.) Pl.:
Benkő Loránd 1988. A történeti nyelvtudomány alapjai. Tankönyvkiadó. Budapest.
Haugen, Einar 1972. The Ecology of Language, Essays. Stanford University Press. Stanford, California.
Ha egy szerzőnek több, egy évben megjelent cikke van egy bibliográfiában, a címszórészben a különbséget az évszám után a latin ábécé betűivel jelöljük:
Benkő Loránd 1988a. A történeti nyelvtudomány alapjai. Tankönyvkiadó. Budapest.
Benkő Loránd 1988b. Irodalmi nyelv – köznyelv. In: Kiss Jenő – Szűts László (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. Akadémiai Kiadó. Budapest. 15–33.
Ha a feltüntetett tétel folyóiratban jelent meg, a cím után csak a folyóiratot jelöljük:
Jakab István 1989. A magyar nyelv szlovákiai változatai. Magyar Nyelvőr 140–9.
Ha a folyóirat nem évfolyamonként, hanem lapszámonként kezdi újra az oldalszámozást, akkor a következő módon kell feltüntetni a lapszámot:
Kulcsár Szabó Ernő 1987. Csokonai Lili: Tizenkét hattyúk. Kortárs 12: 159–64.
Ha egy cikknek több szerzője vagy szerkesztője van, akkor a szerzők, szerkesztők teljes (föntebb jelzett módon leírandó) neve közé nagykötőjel kerül:
Kontra Miklós – Váradi Tamás 1991. Suksükölő értelmiség. Nyelvhasználatunk néhány kérdése az iskolázottság tükrében. Mozgó Világ 2: 61–70.
Ha a tétel egy más(ok) által szerkesztett kötetből származik, a címleírás a következő:
Juhász János 1986. A nyelvészet szerepe a norma alakulásában. In: Fülei-Szántó Endre (szerk.): Norma – átlag – eltérés. Pécsi Akadémiai Bizottság. Pécs. 69–74.
Tehát: a szerző neve és az évszám után In:, majd a szerkesztő neve, a (szerk.) vagy az (ed.) vagy az (eds.) (ha többen vannak) vagy a (Hg.) stb. jelzés következik, utána újabb kettőspont, s a címleírás a már bemutatott módon.
Ha a tétel maga szerkesztett mű, szintén a szerző(k) neve szerepel a szócikk élén, a (szerk.) stb. megjelölés utána:
Fishman, Joshua A. (ed.) 1968. Readings in the Sociology of Language. Mouton. The Hague.
Grétsy László – Kovalovszky Miklós (szerk.) 1980. Nyelvművelő kézikönyv. I. Akadémiai Kiadó. Budapest.
3. Hivatkozások, adatközlés a szövegen belül.
A szövegközi hivatkozást mondatba szerkeszthető egységnek tekintjük, amely három elemből áll: a szerző családneve, az évszám, az oldalszám. Pl.:
Ezen belül pedig kiemelt jelentőségük van az írott nyelvváltozatoknak (Haugen 1972: 163): ezek azok, amelyeknek befolyásolásában – amint föntebb említettük – eddigi nyelvművelésünk a legnagyobb sikereket érte el.
Egyenes idézet után az idézőjel után következik a forrásmegjelölés:
Nyelvművelésünknek e tekintetben szinte mottója lehetne Kálmán Béla alábbi intése: „A nyilvánosságnak szóló beszéd, előadás közügy, azt bírálhatja és szabályozhatja a nyelvművelés – ha nem vaskalapos. A magánbeszélgetés azonban magánügy” (Kálmán 1988: 504).
A szerző neve a hivatkozásban egyúttal ágensként is szerepelhet:
Rubin (1971) pedig mindezt kiegészítette az „értékelés” mozzanatával.
Több hivatkozás felsorolásakor a tételek között vessző van, a sorrendet a megjelenés sorrendje határozza meg:
„E félelmetes következmények létrejöttét egyfelől az teszi valószínűtlenné, hogy még az intenzív szókölcsönzések is a szókincsnek csupán egy viszonylag csekély hányadát érintik (vö. Kontra 1990: 94–7, Bartha 1991: 49–50), másfelől pedig sehol nem lehet olvasni arról, hogy a magyarnál […]”
Éppígy járunk el, ha a megadott forráshoz valamit még hozzá akarunk fűzni:
„A túlszabályozás mértéke különben is mindig arányban szokott állni be nem tartásának mennyiségével” (Benkő 1988: 27; vö. még Juhász 1986: 72).
A hivatkozást toldalékolhatjuk is, a zárójelben levő évszám zárójele után kötőjellel:
amint azt Haugen (1983)-ban is olvashatjuk
A fentiek érvényesek az adatközlésre is. Az adatot dőlt betűvel nyomtatjuk, gépelt szövegben aláhúzzuk, utána zárójelben közöljük a forrást (az idézőjel után itt sincsen pont).
3.1. Egyes kollektív művek, illetve folyóiratok esetében
Mind a szövegben, mind az irodalomban lehet rövidítésekkel élni. Például: ÉrtSz., ÉKsz., TESz., AkH., NytudÉrt., ÁNyT., MNy., Nyr., NyK., MNyj., ÉA. A többi műnél azonban a szerkesztő(k) nevéből kiindulva a fent bemutatott módon kérjük felépíteni a hivatkozási tételt.
3.2. A hivatkozások tipográfiája
A hivatkozások betűtípusa és mérete egységes (nincs például kapitälchen). A hivatkozások minden egyes tétele kikezdéssel kezdőik, s annak minden további sora bekezdéssel folytatódik, ezáltal a tipográfia kiemeli a legfontosabb információt: a nevet és az évszámot.
A tartalmilag és/vagy formailag nem megfelelő tanulmányt – a kötet egységessége érdekében – átdolgozásra a szerkesztők visszaküldik.
A szerkesztés munkájának megkönnyítése, valamint a kötet mielőbbi megjelentetése érdekében kérjük a fenti formai előírások betartását!
A szerkesztők